mindjárt éjfél
az ágyon ülök
és csak a hideg ráz.
nem gondoltam volna, hogy eljöhet ez a pillanat.
de ez az egész év erről szólt:
azokról a nemvárt pillanatokról,
amelyek mégis eljöttek.
elvesztettem valakit,
álmaim városában éltem fél évet,
életem legerősebb oszlopa kezd kibillenni helyéről
addig, ameddig őt is elvesztem.
és maradtál te.
pontosabban már rég nem maradtál
inkább a remény.
szülinapos voltam nemrég,
egy szót nem írtál.
szerelmes vagy.
másba.
én meg beléd.
még mindig.
cirkuszi bolondossággal szerettem beléd
már alapból véve magam is cirkuszi bolond vagyok
álomvilágban éltem, de még mindig ott élek.
de inkább szabadon.
egyedül
oly' mesés és boldogságos tud lenni az egyedüllét!
minek szerelem?
harmadjára már nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát.
magamat fogom szeretni.
csiszolni, fejleszteni.
utazni, elköltözni,
máshol élni.
örökre. örökre. örökre.
SZABADON.
és talán
a súlytalanság álomvilágában örökké tengődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése