Voltam - 2015

Tavaly ilyenkor azt kívántam, hogy menjek át az angol nyelvvizsgám, hogy sikerüljön az érettségim és a felvételi. Mindegyik sikerült, de hosszú volt az út.

Teljesen megváltoztam. Olyan dolgokat vittem véghez és csináltam, amelyeket soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy valaha megcsinálhatom. És itt vagyok. Most 0 óra 18 perc. Ha jól belegondolok soha nem gondoltam egész életemben, hogy ez a 2015-ös év ilyen lesz. Nem tudom megmondani, hogy rossz volt-e vagy jó. De eltelt, és itt vagyok.

0 óra 23 perc.
Amikor visszatértünk az iskolában, tudtam, hogy ilyen jól kiérdemelt pihenés csak a nyári vakációban lesz. Ezerrel készültünk az érettségire, már akkor idegeskedtem. Februárban, azt hiszem legelőször részegedtem meg. Nem annyira, hogy ne tudjam, hogy mi van körülöttem, hanem annyira, hogy mindenféle hülyeséget össze-vissza beszéljek és ne tudjak egyenesen járni. De jó volt. Akkor még jó volt és semmi baj nem történt.

1 óra
Magyarországon is újév van már.
Áprilisban, pontosabban a közepén, ott voltam. Bulizni is voltunk. Egy olyan sráccal csókolóztam, akivel soha nem gondoltam volna, hogy lehet. De valahogy észre vett. És nagyon jó volt az a pár perc. Habár néha visszagondolva, mindig úgy érzem, hogy rohadtul béna voltam. De rég volt. Remélem, rajtam kívül senki sem emlékszik rá. Ó, igen. Akkor csókolt meg (nem én!) először egy nálam 2 évvel kisebb srác. Nem tudtam megakadályozni. Azt hiszem akkor kezdődött meg a lefelé vezető út.
Az előtt 2-3 héttel csókolt meg először egy fiú. Bizony, 18 évesen kaptam életem első csókját. Szégyelltem is valaha? Nem. Nagyon jó volt az első csók? Semleges volt. Olyan sráccal volt, aki tetszett is vagy csak úgy történt? Most visszagondolva nem volt egyik se. Akkor mintha valamit éreztem volna, de se külsőleg, belsőleg nem tetszett. Nem utálom vagy ilyesmi, de nem voltunk egymásnak valóak. De az is lehet, hogy túl válogatós vagyok. Hm.

Rohamosan közeledett a ballagás és azzal együtt az érettségi. Féltem, de mindent megtettem annak érdekében, hogy sikerüljön minden. De történt valami. Valami ami örökre megváltoztatott.

1 óra 13 perc
Május közepe. Nem sokkal, úgy kb. 2 hét múlva volt a ballagás. Egy buli. Sok ember. Sok alkohol. Akkor megváltoztam. Nem én voltam. Nem én voltam az a lány aki, miután megtörtént, visszamosolygott a tükörből és után hányt, úgy hogy senki se vette észre otthon. Azután jött a pokol. Azt hittem, hogy bízhatok bennük. De azután kiderült. És rendesen szenvedtem. Azért, mert megbíztam bennük. Féltem kimenni az osztályból. Szégyelltem magam egészen a lelkem mélyéig. De nem tudtam visszafordítani az időt. Nem akartam magam tönkretenni sem, emiatt nem rágódtam annyit rajta. Meg ott volt az érettségi. Volt min gondolkozzak és tanuljak. Ballagáson nagyon furcsa volt végig vonulni mindenki előtt, aki tudta, hogy mit tettem. Nem akartam látni az ítélő pillantásukat, úgy hogy csakis előre néztem. Egy valaki azonban ott volt végig mellettem, bíztatottés figyelmeztetett mindig amikor egy hibát követtem el. Ő ismer a legjobban. És hiányzik. Nagyon. A bankett meg... Borzasztó volt. A zene szar volt. Mindenki kiment a hotel előterébe és beszélgetett. Igazából nem mindenki, hanem csak az osztály egyik része. Amikor én is néhányszor kimentem, mert igen, ingáztam, akkor halottam,hogy mindenkiről és mindenről beszéltek. Elítéltem emiatt őket. De már nem érdekelt. Úgy se leszek velük többet már. De elegem volt.

Azután június elején elkezdődtek a szóbelik. (Még mielőtt minden elkezdődött levágattam a hajam. Senkinek se mondtam még, de amiatt az este miatt vágattam le. Egy új kezdetért, változásért. Most is hiányzik a hajam.) Még ezektől is nagyon féltem, pedig nem kellett volna. Mindegyiknél nagyon jó eredményt értem el. Még az infónál is. Azután jöttek az írásbelik. A románnal kezdődött, az volt a legnehezebb. De tudtam, és annyi oldalt írtam amennyit kellett. Olyan is volt az eredmény. Büszke voltam rá. A magyar már nem volt ilyen egyszerű. A verselemzéstől rettegtem a legjobban. Olyan verset kaptam, amit képtelen voltam normálisan elemezni. Rengeteget tökölődtem vele, még kétségbe is voltam esve. A harmadik tételtől nem féltem. Biztosan írtam minden sorát. De az eredményben csalódtam. Viszont ez van. Volt. A történelem írásbeli lepett meg a legjobban. Olyan témát kaptunk esszénél amiből nem tudtam úgy készülni, mert nem értettem és nem érdekelt annyira. És mégis. Ez a jegy emelte az egész médiámat. A pszichológia érettségit ne is említsük. 3 hónap felkészülés után eléggé jó jegyet kaptam, de lehetett volna jobb is, hogyha több ideje készültem volna. De mindegy is. Utána ugyanazokkal akik elárultak, megünnepeltük az érettségi végét. Utána nem igazán láttam őket. Nem is bántam.

1 óra 41 perc
Nyár. Elvileg pihenni kellett volna. De nem lehetett. Miután az érettségi sikerült felvételiztem az egyetemre. Könyvtárosra és újságírásra. Két nagy ellentét, nemde? És még most sem tudom, hogy jól tettem-e vagy sem. Végül az újságírás lett. Nem akartam a könyvek és a könyvtárak poros polcai között elbújni. Világot akartam látni, embereket megismerni. Lehet, hogy azzal a szakmával is sikerült volna. Most már mindegy.
A felfordulás után munkakeresés. Nem kaptam sehol se. De végül elkezdtem ott, ahol a testvérem kapott munkahelyet. 2 hónap volt. Nem tanultam annyi mindent 18 év alatt, mint azalatt a 2 hónap alatt. De szükségem volt erre. Borzasztóan sokat segített. Meg a pénz is jól jött. Az első fizetésemet kaptam meg ebben az évben. Nagyon örvendtem neki. Mielőtt nem költöztem volna el egyféleképpen eladtam megint a lelkemet. Megint nem tudtam magam visszatartani.


Ősz. Október. 28. Felköltöztem Kolozsvárra. Előzményként annyi, hogy majdnem feladtam az egyetemet, amiatt, hogy nem jutottam be bentlakásba. Újra kétségbe voltam esve. Nem akartam, hogy miattam a szüleim szenvedjenek és számunkra csillagászati összegeket adjanak ki rám. Nem akartam. De végül sikerült. Felköltöztem Kolozsvárra. Olyanokkal, akikkel nem gondoltam volna ismeretségünk elején, hogy fogunk találkozni. De pozitívan néztem előre. Ami meglepő, mivel én örökös pesszimista vagyok.

Viszont rettentően jó érzés volt új embereket megismerni. Élveztem azt, hogy minden ember más és más. Még akkor minden oké volt. De a kezdeti lelkesedésem kezdett alábbhagyni, amikor láttam, hogy nálam mérfölddel jobbak vannak mint én és soha nem fog sikerülni megelőzni őket a jegyek láttán. De emellett megint olyasmi történt, ami nem kellett volna. Akkor este olyasvalakit csókoltam meg akivel másnap találkoztam és nem bírtam a szemébe nézni. Bocsánatot kértem tőle, de ő leintett persze üzenetben, mondván, hogy nem számít ami történt. Csak ennyi volt. Szerintem még most is egy idióta, buta libának hisz. Más is történt. De azt annyira szégyellem, hogy nem vagyok képes leírni. Csak annyi, hogy nem tudtam azt sem visszatartani.
2 óra 1 perc
Megint nem tudtam magammal és a gondolataimmal foglalkozni. Ott voltak velem mindennap, nehéz volt nem visszagondolni rájuk. De nem tudtam gondolkodni ezeken. Sokkal fontosabb dolgok voltak. Házik készítése, órákra való járás és a körülöttem lévő emberek megismerése. Sikerült barátoknak mondható embereket szerezni.

Ezután megint a pokol jött számomra.
Gólyatábor. Nagy. Sok ember. Százan. De én pont egy olyannal kellet kavarjak, aki 1. nem is néz ki jól, 2. seggrészeg volt, 3. visszagondolva egy olyan hozzám közel álló személyre emlékeztet, aki mondhatni életet adott, de tönkre is tette azt.  Majdnem megtörtént. Vele. Úgy, hogy nem is ismertem. Úgy, hogy megint ittam és nem tudtam visszatartani és visszafogni magam. Azóta az éjszaka óta nem élek nyugodtan. Az a feelingem van, hogy hagyott bennem valamit. Igen, ott benn. Pedig nem volt bennem. De rám ment el. Megijedtem. Még most is meg vagyok ijedve. Nem akarok most egy pocaklakót. Most nem. Majd 5-6 év múlva, de most nem. Nem akarok. Azóta már egyszer megjött, de akkor is. Félek. Félek, mert karácsony előtt nap összeestem. Most nem akarok pocaklakót. Nem.

2 óra 28 perc
Elérkezett a szülinapom. Azelőtt életem első randiján is voltam. Kellemes volt. Teáztunk. Azóta se beszélünk. De nem is bánom.
Szülinapomkor végre velem egyidős lányokkal ünnepelhettem. Boldog voltam akkor este. Végig mosolyogtam, és olyan emberekkel voltam körülvéve, akik fontossá váltak számomra amióta felköltöztem. Hiányzott a családom.

A gólyatábor óta sok emberkével megbarátkoztam azok közól akik ott voltak. Még mindig jóba vagyok velük és remélem, hogy jóba is maradunk. De azok után ami a gólyabál buliján történt, félek attól, hogy megint jönnek az elítélő pillantások.

Borzasztóan vártam a gólyabált. Éreztem, hogy jó lesz. Őszintén, nem tudom milyen volt. A halvány emlékeim szerint jó volt. A zene jó volt. Jó volt táncolni. Arra viszont nagyon is emlékszem, hogy mindenkihez odamentem akit ismertem, köszöntem, vagy megöleltem, vagy megpusziltam. Szégyellnivaló? Lehet, hogy nem, de én igen is szégyelltem magam. Kétszer akartam megcsókolni két olyan srácot akik igazából nem tetszettek. Értelmetlenség. Alkohol. Azután meg egy olyan ribancos módon elkezdtem egy csávóval csókolózni aki alig szólt hozzám még a gólyatáborban, nem is tetszett igazán. És mégis. Megint. Értelmetlenség. Alkohol. De egy kék szemű, barna göndör hajú megcsókolását viszont nem bántam. De rövid volt és többet nem ismétlődik meg. De az érdekes volt, hogy rá két napra oda jött és megölelt... Na de mindegy.
Másnap képtelen voltam felkelni. A fejem szerencsére nem fájt, de gyomrom egész nap kavargott. Utáltam magam. Utáltam azt a személyt akivé váltam. Utáltam azt, hogy saját magam csináltam rosszat a saját szervezetemnek. Aznap ki se mozdultam a házból.

Roppantul vágytam haza. Nyugalomra, csendre vágytam, hogy összeszedjem magam. Hogy elgondolkozzak azokon a dolgokon, amelyek ebben az évben velem történtek. Hogy észrevegyem a hibákat, amiket műveltem.

2 óra 47 perc
Nem akarok hasonlítani rá. Nem akarok olyan lenni mint ő. Nem akarok olyan ember lenni, aki a saját nyomorúságába merül el lassan-lassan, anélkül, hogy segítséget kérjen. Nem akarok hasonlítani rá. Világot akarok látni, embereket megismerni. Újra kamerát akarok tartani a kezemben, úgy ahogyan a mi szakunk gólyatáborában tartottam. Újra akarok cikkeket megjelentetni, ahogyan eddig is megjelent 4 cikkem. Újra akarok randizni, ezúttal egy olyasvalakivel akivel tényleg lesz valami, nekem való okos, nem lusta, nem hasonlít senkire sem, és nem részeges. Jó jegyeket szeretnék kapni, ahogyan eddig is. Igaz, hogy nem a legjobbak, és nem vagyok tiszta 10-es, de se nem közepesek, vagy rosszak. Hanem jók. Írni akarok. Rólam. A világról. Az életről. A boldogságról. A könyvekről. Újságíró szeretnék lenni. Nagyon. De ha az sem leszek, nem lesz baj. De miután elvégeztem az egyetemet, és az esetleges mesterit, akkor dolgozni akarok. Pénzt keresni. Nem meggazdagodni, csak egy picivel jobban élni, mint most. Saját lakásban lakni. Na jó, bérben, de mégis egyféleképpen a sajátban. Budapesten. Vagy legalább Debrecenben. Életet élni. Normálisat. Jóval és rosszal együtt.

Nem kérek sokat. Tényleg nem. Nem érdemlem meg? Nem tudom.

Rengeteg döntést hoztam. Jót és rosszat. Ez majd kitudódik. Nem tudom milyen leszek ebben az évben. De nem akarok ugyanolyan lenni és ugyanúgy viselkedni, mint tavaly. Hiányzik a régi önmagam. És visszahozom őt, a hosszú hajammal együtt, ebben az évben, bármi is lesz.

3 óra
Éjfélkor azt kívántam, hogy ne legyen pocaklakóm. Hogy sikerüljenek a vizsgáim és hogy 8,50-es médiám legyen. Hogy ne legyek ugyanolyan mint ebben az évben.

Volt. Voltam. Leszek.

Ide-oda

Járkálok ide-oda
Nem tudok nyugton ülni.
Egyszer te, egyszer ő
Nem bírok már gondolkodni.

Eközben más is megfordul
A szám közelében
De ha veled kell beszéljek
Akkor hagyok mindent az elenyészésbe.

De mégis
Azután az éjszaka után
Rengeteget gondolok rád
Még ha elég bajt is okoztál.

Veled álmodtam a múlt éjjel
Érthetetlen marhaságot.
De nem tudom mit kezdjek veled
Mert valaki rossz személyre emlékeztetsz.

Elegem van az
Ide-oda járkálásból
Egy helyen akarok maradni
És egy emberkét szeretni.

Örökéletű futás

Az ember élete kezdetétől fogva fut, szalad. A kisgyermek azért tanul meg járni, hogy később a nagybetűs Életben majd szaladni tudjon ide-oda, vagy csak azért, hogy egy monoton napon a busz után fusson.

Igazából rohanás az egész élet. Rohanás azért, hogy egy bizonyos helyről ne késsünk el, rohanás azért, hogy valaki ne maradjon alul valamiben.

De senki sem tanul meg menekülni egyik országba a másikba, sem azt, hogy hogyan meneküljön el egy tűzben égő szórakozóhelyről, arról a helyről ahová eredetileg csak szórakozni ment és jól érezte magát. Ezekre senki, soha nem készíti fel az embert, de mindenki rákényszerül egy adott helyzetben, hogy amiért kisgyermek korában megtanult járni, azért fusson felnőttkorban, mentve a családját vagy saját magát, hogy ne égjen szénné a bőre.

A modern ember most már a stressztől is menekül. Problémáktól, amelyek nap mint nap rázúdulnak. Manapság már szokványos a stresszes állapot, azonban nagyon nehéz megszabadulni ettől, mert még öregkorban is jelen van, amikor csend és nyugalom kellene legyen. Van aki csak egyszerűen saját magától fut. Olyan egyéni démonoktól, amelyek a lelket kegyetlenül mérgezik.

De lesz vajon valamikor az emberiségnek esélye, hogy megmeneküljön minden rossztól? Egyáltalán miért menekül? Miért nem áll ki bátran, talpraesetten a lábán és küzdeni mindenért? Ezekre a kérdésekre a közeljövőben mindenképp választ fogunk kapni. 

Ennyi

te azt mondtad "Na ennyi",
de bennem egy világ tört össze.
most a kedvenc aktuális számomat se
tudom hallgatni anélkül, hogy rád gondoljak.

pedig kétszer volt egymáshoz közel az arcunk.

először
a liftben, rengeteg ember között
amikor olyan érzés fogott el,
mint soha máskor.

másodszor
részeg ajkaink érintkeztek egymáshoz,
a túl hangos zene
és a rengeteg felejteni akaró ember között.

de csak "ennyi" lett belőle.

nem akarok éveken át a semmibe meredni
várván azt, hogy észre végy.
utálok ilyen lenni.
utálom azt, hogy annyira szomjas vagyok a szeretetre,
hogy épp te kellett megtetszedj.

túl különleges vagy,
és felülmúlsz minden téren.
pedig kellenél nekem
de látom, hogy én nem kellek neked.

csak egy "ennyi" maradok.

Szavak, rólam

pesszimista, visszahúzódó, pirosimádó, természetbolond, könyvmoly, noteszek, csoki, írás, tea, virágok, szempillaspirál, filmek, makacsság, határozatlanság, bizonytalanság, alternatív zene, pontosság, néha csendes, ideges, barátságos, kifürkészhetetlen, együttérző, néha beszédes, nagyravágyó, fösvény, táncolás, zárkozótt, utálom a mateket, néha türelmetlen, naiv, szeretek nevetni, lelkiismeretfurdalásos, maximalista, rengeteg kommentálás, elveszett, szeretetéhes

Nem szabad

vissza kell tartsam magam

nem vagyok holmi férfifaló 

aki hogyha valaki tetszik neki

máris lecsapjon rá.

ha állandóan ezt fogom csinálni

száraz, kietlen puszta lesz

ott mélyen, legbelül

a lelkembe.

Önző imádság (Sok ismétléssel)

Én Istenem, jó Istenem
Kérlek, bocsásd meg a bűneimet,
Nagyon bánom.
Nagyon hálás vagyok amiért sok mindent
Tettél nekem.

Kérlek szépen
Védj meg minden rossztól,
Ne történjen semmilyen rossz baj velem.
Adj erőt és egészséget
Tudjak mindent véghez vinni
Legyen sok erőm, türelmem, eszem
És okos legyek.

Kérlek szépen
Védd meg testvéremet minden rossztól,
Add meg, hogy egészséges legyen.
Védd meg szüleimet.
Add meg, hogy egészségesek legyenek
És ne történjen semmilyen rossz baj velük.
Add meg, hogy segítsük őket
S hogy örömöt okozzunk nekik.
Kérlek szépen védd meg anyut.
Add meg hogy egészséges legyen
És hogy ne történjen semmilyen rossz baj vele
Add meg, hogy miután megoperálták
Jobban legyen, épüljön fel hamar
S ne legyen semmilyen komplikáció a műtétjében,
Hogyha lesz, de ha lesz is ne túl későn.
Őt szeretem a legeslegjobban ezen a világon
És ő a legfontosabb.
Add meg, hogy békességben, boldogságban
És örömben éljen.
Tudjon megszabadulni aputól
Mert csak tönkreteszi.
Ennek ellenére védd meg aput is,
Add meg, hogy egészséges legyen
Szokjon le az alkoholról és a cigiről.
S add meg, hogy történjen valami
Ahhoz, hogy leszokjon ezekről.
Add meg, hogy tudjanak felnevelni
És hogy lássák unokáikat is.
S add meg, hogy sokáig, sokáig éljenek.
Kérlek szépen védd meg nagyszüleimet
Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vannak
Nagyon sajnálom, hogy le vannak bénulva
És nagyon sajnálom, hogy nincs olyan életük mint azelőtt.
Add meg, hogy még sokáig éljenek.
Kérlek szépen, védd meg kereszt szüleimet
Egészségesek legyenek, ne történjen semmilyen rossz baj velük,
És add meg, hogy sokáig éljenek.
Védd meg unokatestvéreimet is,
S védd meg minden más rokonomat
És add meg, hogy ne történjen semmilyen rossz baj velük.

Add meg, hogy ne lopják el a dolgaimat se az utcán, se sehol
S ne veszítsem el őket.
Hogyha valamilyen tragédia történik
Segíts meg, hogy abban, hogy jóvá váljon
S ne történjen meg egyáltalán
Se népek, emberek, s nemzetek között
Se a mi családunkban.

Nagyon hálás vagyok, azért,
Hogy sikerült a nyelvvizsgám
És hogy kaptam telefont.
Segíts meg, ahogyan eddig is megsegítettél
S ezért nagyon hálás vagyok.
Remélem ezentúl is meg fogsz segíteni.

Nagyon hálás vagyok azért,
Hogy sikerült a felvételi
S hogy bejutottam az egyetemre.
Add meg, hogy szeressem,
Fejlődjek, tudjak,
S jó legyek benne.
Tudjak kijutni külföldre Erasmus-al
És hogy majd később munkahelyet kapjak.

Add meg, hogy ne legyek beteg
Ne szúrjon a szívem
És hogy tudjak normálisan lélegezni.

Nagyon hálás vagyok azért,
Hogy sikerült az érettségim
S hogy erőt, türelmet
Kitartást, eszet adtál nekem
És hogy ilyen jó jegyet kaptam.

Add meg, hogy tudjak kiköltözni külföldre
Tudjak ott munkahelyet kapni
S ne éljek úgy mint itt, a szülővárosomban éltem 18 évet
És ne kövessem el ugyanazokat a hibákat.

Add meg, hogy tudjam itt elosztani a pénzem
Úgy, hogy mindenre elég legyen.

Kérlek szépen segíts meg.
Ámen.

Nem én voltam

akkor nem én voltam
nem az a lány mosolygott vissza a tükörből
miután olyasmi történt ami nem kellett volna.
kibújt belőlem a jól eldugott részem.

többé soha az életben nem akarom látni
azokat a szemeket és mosolyt,
mert csak megmérgez engem és olyan leszek tőle
amilyen nem akarok lenni.

Felek

legszívesebben ketté szakadnák
mert túl sok a változás.
a jó fél túl szép
a rossz fél túl gonosz.

a jó felem
virágokat, fényt
boldogságot s jókedvet
akar látni.

míg a gonosz
sötétben, szenvedélyben
soha véget nem érő
felejtésben élni.

eggyé kell váljon a két fél
mert, ha nem egyesül
végleg szétesik
örökké.

Csak kevesen tudják

Csak kevesen tudják azt, hogy
milyen saját kézzel szedni fel a földről
a frissen kiásott krumplit.

Csak kevesen tudják azt, hogy milyen
zuhogó esőben szedni
a mézédes fehér szőlőt.

Csak kevesen tudják azt, hogy milyen
zamatos, finom íze van
a házi apró paradicsomnak.

Csak kevesen tudják értékelni, sajnos,
a természet terméseit.

amikor a tudatalattid játszik veled

minden okés. nem hiányzik, nem igazán gondolok rá. néha felbukkan egy vagy két perc erejéig a gondolataim között, de nem jelentős mennyiségben.
aztán egyszer csak, a múlt héten, semmi előjel nélkül természetesen, vele álmodok. méghozzá egy nagyon jót. nem emlékszem rá, hogy mi történt benne, de tudom, hogy vele álmodtam. de MIÉRT? annyira jól meg vagyok nélküle, hogy nem látom mindennap. miért kell kicsesszen velem a tudalattim? nem veszi észre, hogy igen jól megvagyok nélküle?

tisztára kiakasztó.

és ez már nem egyszer történt meg.
ebben az évben, fogadni merek, hogy vagy ötször álmodtam vele. kérdem én (még mindig) hogy MIÉRT?

amúgy is nagyon kevés álmomra emlékszek. pont vele kell álmodjak olyat, hogy emlékezzek rá.

ah.

Kettő

Belül van valami
ami szikrázik, ég.
Valami ami csillog.

Kívül pedig szürkeség,
bizonytalanság, és merészség
utáni vágyás van.

Ellenállás

az éj leple alól
kibújik egy vándorló
feketeség borít be mindent
de a vándorló tovább libben

csend. nyugodtság és fegyelem
kéri Istentől a kegyelmet
más már nem maradt neki
s így tovább igyekszik

nem csügged, hanem tovább,
messzebb, a közelgő fényhez fut
ott ahol, csakis
béke és vidámság jut

mert már elege van a sok bánatból
s szomorúságtól
érezni, élni
csak derűen, vidáman akar majd.