Az ember élete
kezdetétől fogva fut, szalad. A kisgyermek azért tanul meg járni, hogy később a
nagybetűs Életben majd szaladni tudjon ide-oda, vagy csak azért, hogy egy
monoton napon a busz után fusson.
Igazából rohanás az
egész élet. Rohanás azért, hogy egy bizonyos helyről ne késsünk el, rohanás
azért, hogy valaki ne maradjon alul valamiben.
De senki sem tanul
meg menekülni egyik országba a másikba, sem azt, hogy hogyan meneküljön el egy
tűzben égő szórakozóhelyről, arról a helyről ahová eredetileg csak szórakozni
ment és jól érezte magát. Ezekre senki, soha nem készíti fel az embert, de
mindenki rákényszerül egy adott helyzetben, hogy amiért kisgyermek korában
megtanult járni, azért fusson felnőttkorban, mentve a családját vagy saját magát,
hogy ne égjen szénné a bőre.
A modern ember most
már a stressztől is menekül. Problémáktól, amelyek nap mint nap rázúdulnak.
Manapság már szokványos a stresszes állapot, azonban nagyon nehéz megszabadulni
ettől, mert még öregkorban is jelen van, amikor csend és nyugalom kellene
legyen. Van aki csak egyszerűen saját magától fut. Olyan egyéni démonoktól,
amelyek a lelket kegyetlenül mérgezik.
De lesz vajon
valamikor az emberiségnek esélye, hogy megmeneküljön minden rossztól?
Egyáltalán miért menekül? Miért nem áll ki bátran, talpraesetten a lábán és
küzdeni mindenért? Ezekre a kérdésekre a közeljövőben mindenképp választ fogunk
kapni.
