Röviden és egyszerűen

Zűrzavarban bátortalankodva
Keresed a kiutat.
Eléd jön a meg.váltás,
De te nem élsz vele soha, soha

Gondolatok egy tábor kellős közepén

Borongós kora este
Kiereszti szívedből
Az összegyült szomorú gondolatok
Halmazát.

A te életed
S családod élete
Akaratlanul
Összeütközik.

Tehetetlenül ülsz
Nem tudod mit csinálj
Hiszen te élnéd
Mint mindenki más, a fiatalság eleji éveit.

De szíved s agyad sem engedi
Hanem a nem megfelelő pillanatokban -
puff! -
Csak úgy kibukkan.

Várod a rég elfeledett sírást
De az nem érkezik.
S így tehetetlenül ülsz újra száraz szemekkel
A messzeségbe nézve várva a kiútat.

Zűrzavar a fejedben

Volt már úgy, hogy suhanó képek egyvelege betöltötték gondolataidat? Esetleg úgy, hogy a nagy rengetegben egyszer csak előbújt néhány kínos, szomorú vagy szenvedéllyel teli kép, amire legszívesebben nem gondolnál vissza soha? Biztos, hogy igen. Akármennyire is el van foglalva az ember vagy akárhány problémával küzd nap mint nap, az agyban a gondolatok nagyon sokszor olyan helyekre szálnak, ahol egyes pillanatokban nincs mit keressenek. Ezek a gondolatok kis szörnyecskék, amik általában abban a pár boldogságos vagy nagyon nem megfelelő momentumokban másznak ki, amikor leginkább önfeledten élnéd az életet vagy az órára/munkára figyelnél. A rossz gondolataid áramlását csak úgy lehet megakadályozni, hogyha ezernyi örömteli élménnyel töltöd meg a képzeletbeli tarsolyodat és azzal is, hogy rengeteg embert ismersz meg. Így aztán többnyire eltörpül az az érzés, hogy te vagy a világon a legboldogtalanabb ember, mivel az emberekkel együtt saját mumusait is megismerjük. Ezek pedig rá ébresztenek arra, hogy nem te vagy egyedül a sok bajjal, hanem más is. A kínos és az egyéb gondolatokat csak úgy, hogy azon nyomban más dologra gondolsz, mert ha nem, akkor rákvörös leszel.

De mit kell akkor csinálni, hogyha az a rossz démon satuba szorít és fojtogatva elvárja, hogy belemerülj a negatív gondolataid legmélyebb bugyraiba? Ilyenkor a leginkább ajánlott az, hogy kiereszd magadból a sok negatív dolgot.  Van, aki sír, panaszkodik vagy sajnáltatja magát. De van, aki egy véget nem érő, mindennel megfűszerezett éjszakába veti bele magát. Ez is egy alternatíva, de nem igazán válik be. Utána leginkább üres maradsz, és még jobban vágysz arra, hogy ne maradj egyedül a gondolataiddal. Én leginkább az olvasástól és írástól könnyebbülök meg, már rég nem a sírástól.

Gondolom, hogy mindenki felteszi azt a kérdést, hogy hogyha összevisszaság van a gondolataid között, akkor lehet-e rendet csinálni köztük. Csomó erőfeszítéssel és akarattal, bizony lehet. Sok év kell hozzá, hogy az ember megfejtse gondolatai mivoltát és titkát. De nem lehetetlen. Dilemma, hogy van-e elég idő az embernek és megéri neki, hogy ezt végigcsinálja. Főleg ebben a rohanó világban...