Amit akarok

eltűnök az emberek közt
s könyvek fedelei mögé bújok el
hogy senki se lássa meg
jelentéktelen arcomat, szememet,
csúf testemet, agybajos gondolkodásomat
és szürke személyiségemet.

mert kitűnni a világban az emberek közül
kész öngyilkosság
üresség és irigység marad meg csak azután.
választani lehet, de egyik sem jó
ha minduntalan minden este úgy fekszem le,
hogy csak egyedül jó.

felfedezni, megismerni
elfogadni kell magamat
az önbizalom nyerése számomra már
létfontosságú
ha mindez nincs, elveszek a sötétségbe örökre
és nem tudom ha vissza tudok jönni-e.

amit akarok: ész vesztő és őrjítő
dallamokra táncolni az éjszaka sötétjében
megbújó fénynyalábok között,
és sötét kék égen fényes ezernyi csillagot
az örökkévalóságon át bámulni.

amit akarok 2.: beszívni minden virág
édes, mámorító illatát
anyunak és testvéremnek örömet okozni,
dolgozni újságíróként egy szép nyugodt helyen
s élvezni az életet, úgy ahogy én akarom, hogy legyen.

semmi zavaró tényező,
semmi szerelmi bánat
csak a szokásos élet problémák,
ami minden embert megtalál.
csak ennyit akarok.

Te meg én

a nap sugara
testedet megvilágítja,
sötétbarna hajad
méz barnává változik.
eltűnik a tér,
s csak te meg én
az örökkévalóság küszöbén.

izzó leheleted fülem mögött
megőrjít, megbabonáz.
finom és egyben durva ujjperceid
a bőröm minden szegletéhez elér.
fehér bőröd kontraszt a barna bőrhöz képest,
de mégis eggyé válnak.

a bársonyos csókokat és simogatásokat
felváltja
a türelmetlenség, s az egymás iránti éhség
elviselhetetlenné tesz mindent.
de a ragaszkodás
felülmúlhatatlan valóság.

szerelmes suttogások
édes sóhajtások,
nevemet kiáltod
nevedet kiáltom.
lélekbehatoló egyesülésnek
örök szerelem a folytatása.

mindez rohamos,
fejben áramló fantázia,
mert te meg én
nem létezünk
csak te és én
külön lélegzünk.