amikor a tudatalattid játszik veled

minden okés. nem hiányzik, nem igazán gondolok rá. néha felbukkan egy vagy két perc erejéig a gondolataim között, de nem jelentős mennyiségben.
aztán egyszer csak, a múlt héten, semmi előjel nélkül természetesen, vele álmodok. méghozzá egy nagyon jót. nem emlékszem rá, hogy mi történt benne, de tudom, hogy vele álmodtam. de MIÉRT? annyira jól meg vagyok nélküle, hogy nem látom mindennap. miért kell kicsesszen velem a tudalattim? nem veszi észre, hogy igen jól megvagyok nélküle?

tisztára kiakasztó.

és ez már nem egyszer történt meg.
ebben az évben, fogadni merek, hogy vagy ötször álmodtam vele. kérdem én (még mindig) hogy MIÉRT?

amúgy is nagyon kevés álmomra emlékszek. pont vele kell álmodjak olyat, hogy emlékezzek rá.

ah.

Kettő

Belül van valami
ami szikrázik, ég.
Valami ami csillog.

Kívül pedig szürkeség,
bizonytalanság, és merészség
utáni vágyás van.

Ellenállás

az éj leple alól
kibújik egy vándorló
feketeség borít be mindent
de a vándorló tovább libben

csend. nyugodtság és fegyelem
kéri Istentől a kegyelmet
más már nem maradt neki
s így tovább igyekszik

nem csügged, hanem tovább,
messzebb, a közelgő fényhez fut
ott ahol, csakis
béke és vidámság jut

mert már elege van a sok bánatból
s szomorúságtól
érezni, élni
csak derűen, vidáman akar majd.