az éj leple alól
kibújik egy vándorló
feketeség borít be mindent
de a vándorló tovább libben
csend. nyugodtság és fegyelem
kéri Istentől a kegyelmet
más már nem maradt neki
s így tovább igyekszik
nem csügged, hanem tovább,
messzebb, a közelgő fényhez fut
ott ahol, csakis
béke és vidámság jut
mert már elege van a sok bánatból
s szomorúságtól
érezni, élni
csak derűen, vidáman akar majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése