elvileg csak éjfél után fogtam volna neki, miután már befejeztem a Shameless 3. évadát, de egyszerűen már elegem volt abból, hogy rágódjak azon, hogy mit is csináltam ebben az évben... szóval követem a tavalyi sémát, de mivel két Redd's Crannberry-t ittam (ami nem mellesleg felment a fejembe, annyira szarul vagyok, igen tudom, hogy röhejes és sajnálatraméltó), ezért inkább hagyom a francba egyelőre a Shameless-t és írok, mert úgy érzem, hogy ez az egyedüli dolog, amit tényleg szeretek csinálni, mégha szarul is írok. most legszívesebben egyedül lennék egy szórakozóhelyen vagy egy akármilyen normális zenét adó bulin, és addig táncolnék, ameddig a lábam meg nem fájdul, anélkül, hogy bármelyik tetves fiú észrevenne... mert ezután az év után kapják be a nem létező micsodámat. főleg te. igen, te, annak ellenére, hogy többet szenvedtél, mint én és jobban elcseszett a kibaszott élet.
de mielőtt elkezdeném a tavalyihoz hasonló bejegyzést, még azt leírnám, hogy bizony nagyon megutáltam magamnak azt a részét, amely nem képes a férfi nemtől önállónak lennie. azt a részt, amelyik most szenved, mert nem képes magára gondolni, hanem állandóan a szeretetét akarja adni és adományozni, ahelyett, hogy saját magának adja azt.
kezdjük is. kurvára nem lesz elég az az egy nyamvadt gyümölcsös sör...
23 óra 39 perc
januárban nem történt semmi figyelmreméltó dolog, inkább a februári hónap volt az, ami megváltoztatta az egész önértékelésemet, az egész hormonrendszeremet és azt is, hogy egy olyan ember került az utamba, aki a későbbiekben megint elkezdte a szívemet szorongatni. képletesen mondva persze, de megvan szerintem a lényeg. előbb a jó dolog történt. annyira jó volt minden akkor. annak ellenére, hogy nem tudtam, hogy ide fogok jutni. élveztem minden betűt, amit írtam és amit kaptam. élveztem, hogy neki elmondhatok minden, bármi legyen is az... a rossz dolog pedig. áh, komolyan csak én voltam annyira szerencsétlen. már 11 hónap eltelt, de soha nem fogom elfelejteni mennyire kétségbe voltam esve. de elmúlt. jobban lettem, viszont ezentúl már soha nem fogok tudni nyugodtan bármit is csinálni azzal kapcsolatosan, csak ha nem kapok egy olyan valakit, akiben bízhatok és én őneki ugyanolyan fontos vagyok... másrészt remélem, hogy az a senkiházi egyszer, úgy istenesen megszívja, és legalább a felét átéli annak, amit én átéltem.
ezután a március és az április eseménytelenül telt.
májusban már közeledett a félév vége, vizsgák meg minden.
akkor jöttem rá, miután kibőgtem magam, hogy mit is kezdek érezni. mert igen, voltam olyan szerencsétlen, rettentően hülye, hogy elkezdtem érezni az iránt az ember iránt, akit a sorok és képek mögött megismertem. kértem, hogy ezt fejezzük be. te elfogadtad a döntésemet, zokszó nélkül. mert minek is túlbonyolítani, minek törődni egy senki házi erdélyi csitrivel, akinek alig van valamilyen baja a világon, aki nem élte ugyanazt, mint te... aki legszívesebben mindentől megvédene. de nem kéred ezt, nincs szükséged. megértem. most már csak annyit szeretnék, hogy boldog légy, még ha velem ez soha büdös életben nem fog megtörténni. baszki, még találkozni se fogunk, pedig egy országban fogunk lenni. áh, minek is.
mindjárt éjfél, visszatérek majd utána. de úgyis azt fogom kívánni, hogy egyszer lássalak, megérintselek, megízleljelek, és majd utána így is úgy is elküldesz a picsába, mert ugye nincs szükséged rám. igen. nem, ezt mind nem tudnám elmondani neked, max részegen, úgy hogy inkább kiírom magamból, mert azt hiszem, hogy szét fogok robbanni...
0 óra 13 perc
oké. 2017. ezentúl soha többé nem fogok szerelmes lenni. kétszer megtörént. harmadjára kurvára nem fog.
na jó, térjünk vissza.
a vizsgaidőszakot sikeresen zártam, ahhoz képest, hogy első félévben mennyire nyomorult volt minden, főleg jegyek szempontjából. odatettem magam, és persze szerencsére a tantárgyak se voltak nehezek. ezután felkerekedtem és bizony az első fesztiválomon önkéntesként vettem részt. annak ellenére, hogy kábé megutáltatta velem az önkénteskedést, egyben feledhetetlen élményt nyújtott nekem, és megint olyan embereket ismertem meg, akivel még mindig jóban vagyok. a legfontosabb viszont az volt, hogy olyan barátokat szerezhettem, főleg egyet, akivel sok mindenben hasonlítunk egymásra. köszönöm, hogy vagy nekem!
azt hiszem, hogy ezt az egész mende-mondát lefogom gyorsan rendezni, mert inkább visszatérek a Shameless-hez, mint hogy az életemet szomorítsam...
nyáron másodjára is eladtam annak az ördögnek a lelkemet, aki a pénzért felelős. majdnem idegösszeomlásom volt emiatt. és nem, többet nem fogok ott dolgozni. dolgoztam, mint egy marha, nagy nehezen megszereztem azt a pénzt, amire szükségem volt, s így megtudtam venni egy laptopot.
0 óra 29 perc
hm. jó gyorsan megy ez. milyen könnyen megy az írás, hah. ha ezt tudtam volna hamarabb!
elérkezett a szeptember vége is. újra felköltöztem Kolozsvárra. rettentően vártam, de soha nem gondoltam volna, hogy annyira szerencsétlenül fogom érezni magam, hogy egy valaki miatt nem járkálok ki, hanem beburkolózom és ki nem bújok onnan. habár emiatt egy hülyeséget se csináltam, úgy hogy egyrészt remek dolog, hogy nem járkáltam.
de barátokra leltem. olyanokra, akikre tudom, hogy számítani tudok a válságos időszakjaimban. és emiatt rettentően hálás vagyok. ez a második év sokban segített, már most, pedig még nincs vége az első félévnek. szeretem őket.
teltek a hetek, írogattam vagy házit vagy a kis diákújságunknak. itthon rosszabbodott a helyzet. mindenki beteg. a halál lassan bekúszik a lábaink között és elveszi lassan a gyengébbeket.
hát nem hiszem el! még most is a te üzeneted lesem, hogy hátha eszedbe jutottam, de nem. minek is.
oké, visszatérek. ők a mindenem. a családom a legfontosabb az életemben. nélkülük semmit nem tudtam volna véghez vinni. ezért nem akarom őket elveszíteni. azt akarom, hogy küzdjenek magukért, hogy reméljenek, mert lesz jobb is. lesz jobb is. félek.
igen, még mindig rád gondolok, hiába is reménykedsz, hogy nem.
0 óra 38 perc
december 5., pont a szülinapom előtt. a telefonomat az emberiség egyik "díszpéldánya" ellopta. szenvedtem. fájt. egy havi fizetésem elment. mennyit güriztem azért, hogy majd megvegyem az álmaim telefonját. s most egy szarral vagyok itt. hogy rohadjon meg az az ember. rohadjon meg.
0 óra 42 perc
annak ellenére, hogy eléggé érdekes és meghatározó év volt ez számomra, hamar lerendeztem. hah. és még nem is vagyok részeg. hah. nem is leszek. hah.
a szülinapom a legjobb volt, csak a kelleténél többet ittam. és igen. írtam neked. azt írtam, hogy másra nem tudok gondolni csak rád. bocsánatot kértem utána, és te azt írtad, hogy nem gond. pedig biztosan lett volna mondanivalód. de nem akartál bántani. látod? milyen gyönyörű és értékes ember vagy. minden hibáddal együtt. azt hiszem így szeretlek. igen. nem garantálom, hogy hogyha valaha is találkozunk ugyanígy fogok reagálni, de most ezt érzem. szeretlek.
0 óra 49 perc
most régi szar pop számokat hallgatok. vagy nem is tudom, hogy milyen műfajuk van. de szeretem. szeretem, mert megtudják mozgatni a testem. mert a ritmus észveszejtő. akkor érzem magam a legbiztosabban, akkor van önbizalmam. a tánc gyógyír. bárcsak eltudnálak varázsolni vele, lehet, hogy tetszene.
miért gondolok rád, amikor nem kellene? amikor a családom romokban van? nem tudom. nem normális dolog ez. biztos vagyok benne, hogy amikor megtalálod ezt a blogot, és látod, hogy mennyi mindent írtam rólad, megfogsz utálni. azért, mert téged szeretni tudlak, amikor nem kellene... utálj meg. de egyszer hadd, hogy találkozzak veled, megízleljek, megérintselek, s minden más. benned bíznék, mindazok ellenére, ami történt/történik veled. óóó, most biztos hülyének tartasz. ez van. nem tehetek róla most. épp. de utánad nem leszek szerelmes. soha.
0 óra 54 perc
bizony. úgy végeztem ezzel az évvel, hogy azt kívántam, hogy találkozzak veled. de utána... nekem a szerelem soha többet nem fog létezni. nem fog. engem nem fog eléggé szeretni senki se, hogy elfogadja a hóbortjaimat. senki. még te se viseltél volna el.
ó, még van egy söröm, mindjárt megbontom.
nem engem senki se fog szeretni. nem nézek ki jól. fura vagyok. egyszerre szeretem az indie, alter zenéket a hülye pop, edm és ezekhez hasonló zenéket. egyszerre akarom a gyengédséget és a keménységet. minden szempontból.
akárki is fogja ezt a szöveget olvasni, azt fogja majd hinni, hogy ez a lány megőrült. nem ellenkezem. igazad van.
mindeeegy.
1 óra 1 perc
Magyarországon is újév van már. remélem ünnepelsz, s egy kis boldogságot is érzel. biztosan nem gondolsz rám, ahogy én gondoltam rád. nem baj az. neked most más valaki fontos. nekem is ő lenne. a legjobbat kívánom neki és neked. még ő is fontossá vált számomra, pedig nem is ismerem. remélem jól leszel.
a fájdalmas veszteségek ellenére, amit a világ és engemet ért, azt szeretném az újévtől, hogy segítsen abban, hogy jobb ember legyen. hogy több önbizalmam legyen. hogy többé ne legyek szerelmes. hogy senki se menjen el örökre a családomból. hogy egy tökös csaj legyek, aki minden fiú tökét kicsavarja. hogy jól tanuljak. hogy minden oké legyen Budapesten. hogy ne kövessek el ott semmi hülyeséget. jobb akarok lenni.
úgy hogy ne félj. megfogadom, hogy elfelejtelek. de előbb látni akarlak. utána fátylat borítok mindenre. viszont boldog vagyok, hogy megismertelek. rengeteg dolgot adtál nekem, és soha nem foglak elfelejteni.
és nem. nem leszek olyan, mint ő. nem fogok minden nyomorult percemben inni. jobb leszek nála. ő is szeretné, hogy jobb legyek nála. sikerülni is fog!
szeretlek.
békés új évet, te nagyvilág!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése