2016. március 20., vasárnap

A sokadik első

Száraz lelkek,
Száraz ajkak
Egytől egyig
Összetapadnak.

De nem így képzeltem el. Váratlan fordulatként jött és úgy is ment el, pusztaságot érzéketlenséget hagyva maga után.

Van akinek felszínes, van akinek az egész életet jelenti. Nekem a kettő között volt. Fontos volt nekem, de tudtam, hogyha elveszítem, nem fogok megváltozni tőle annyira. Úgy is lett.

Azon gondolkoztam, hogy megint aznap éjjel nem én voltam. Pedig dehogynem! Én műveltem mindent. Én kezdeményeztem, azután pedig hagytam, hogy magával sodorjon az egész. Előtte legalább ezerszer azt mondtam, hogy nem. És mégis. Megtörtént. Nincs már visszaút. A rossz körülmények ellenére jó volt. De nem így képzeltem el.

Száraz lelkek,
Száraz ajkak
Egytől egyig
Összetapadnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése